Bekő Ditke préseltvirág képei és virágos üvegékszerei

Virágokat gyűjtök,préselek,szárítok:

Anyáknapi tulipánnal, hóvirággal, ibolyával kezdődött a virágpréselés még gyerekkoromban. Emlékszem Irma néni virágoskertjére Keszthelyen a Múzeum utcában, ahol testvéremmel éveken át vettük a virágokat anyáknapjára, születésnapra, amiket mi választhattunk szépen szisztematikusan végigsétálva a kertet, aztán rohantunk haza és mindenfelé kis csokrokat tettünk. Jó volt az ágyások közt, főleg a nefelejcsre és a rezgőkére emlékszem.

Anyai nagymamám, Vicze Katalin 1934-es naplójában találtam egy szál négylevelű lóherét és egy havasi gyopárt -75 éve préselte. Az én legöregebb virágom harminc éves...
Mivel alapvetően gyűjtögető típus vagyok, nem volt nehéz évek alatt hatalmas préseltvirág-gyűjteményt csinálni. Kívülálló szemmel furcsa szenvedélynek tűnhet de nekem egyrészt szép minden növény, másrészt nagyon tudok emlékezni, hogy hol/miért/kitől/mit kaptam, hogy kinek a kertjében nőtt és hogy már –talán elhervadtan de mégis-kaptam virágot olyan baráttól is, aki alapvetően egy szál virágot sem szedne le a kertjében.
“Egészen természetes, hogy az ember a virágot letépi, koszorút fon belőle, gomblyukába vagy kalapja mellé tűzi. Miért? Nem tudom. Az ilyen egészen egyszerű tényben, hogy az ember virágot tép, van a legtöbb titok. Gyermekek gondtalanul szakítják, leányok bolondulnak érte, kirándulók nagy csokrokat szednek, a kertekből bokrétákat vágnak, s mindez így a lehető legnagyobb rendben van és így kell lennie. A virág is élőlény, s a virágszedés ölés. De szabad. Senki sem állja meg, hogy ne szedjen ibolyát az erdő szélén áprilisban.Olyan misztérium ez, amely előtt tehetetlenül állok, és értetlen csodálkozással nézem."               

(részlet Hamvas Bélától, A babérligetkönyvből)

Kitől-honnan-mit-mikor
Anyukám, aki imádta a virágokat és amikor volt valamilye vázában, kertben,teraszon, mindig eltette, ki nem dobott volna soha semmit a megkérdezésem nélkül.Az első gyönyörűséges papírvirág leveleimet is ő hozta nekem zsebkendőben préselve külföldről, akkor még szinte nem is volt ilyen itthon. Még mindig ugyanolyan a virág, mint akkor.Nála mindig volt virág,csak így emlékszem.
Testvéremtől rengeteg virág származik, kertjében szebbnél-szebb rózsák, klematiszok tavaszi, őszi,téli színes mindenfélék élnek, Annuska néni kinti-benti növényei, barátnőm csodaszép nyári-kerti virágai- még a nevüket sem tudom- de csüngnek, szépek,kacskaringósak és ami a legfontosabb, előbb-utóbb a dobozaimban kötnek ki. Préseltek már folyondárt nekem, kaptam gondosan dobozban szállítva már  díszkomlót is. Kaptam karácsonyi kaktuszt rég nem látott barátnőtől. Előző nap majdnem beszereztem egyet, annyira nagyon kellett volna.
Az elmúlt négy évben főleg Döbröcén, egy kis faluban szereztem be a növényutánpótlást, hiszen hatalmas területen mindenféle érdekes növény ,fa, fű, gaz nő, ami alapját is képezi a kompozíciós ötleteknek. Borsót ma már nem csak a zöldség kedvéért ,hanem a gyönyörűen növő- kapaszkodó kaccsok miatt is ültetek. Vagy alig várom, hogy fusson az apró szulák, izgalmas minden része ennek a növénynek. A Pompa című képen golgota virággal együtt csodálatos harmóniát teremt, egy kicsit fricska is a nemes növény felé a kis gaztól. Teraszon nőnek a papírvirágok, golgota, sokféle gaz és klematisz, most is virágzik a levendula a lépcsőházban,mintha tudná, milyen szép blúz lesz belőle.

A virágokkal való foglalatosság folyamatos. Az ember figyeli a környezetet, mindig minden évszakban mást vár, keres és lel.
A begyűjtés kényes munka, ezen múlik, hogy a növényt sikerül-e majd szépen lepréselni. Soha nem szabad hajnalban növényt szedni, hiszen akkor még nedves a harmattól.Lehetőleg azonnal papírok/szalvéták/újság/itatós közé kell tenni, hiszen gyorsan hervad, puhul a szirom, ráncosodik, nehéz megígazítani.
Az sem mindegy,hol történik a préselés. Párás környezetben egy hét alatt megbarnul, gombásodik, penészesedik a növény még papírok között is. A préselési idő betartása szintén fontos,ha előbb veszi ki az ember, akkor szintén ráncosodhat, szakadhat ,az időtartam függ az adott növény nedvességtartalmától,fajtájától de általában 2-3 hét.
Egy éve talán, hogy türelmetlenségem miatt kipróbáltam a mikrohullámú sütőt préselési célból. Gondoltam hamarabb kiszárad a növény, ha pár percre két jénai, lapos aljú üvegedény között, papírban beteszem. 600 watt, 1,5 perc, ezt sikerült egy év alatt kikisérleteznem, bár ezzel a mai napig játszom,mivel nincs két , egyformán préselhető növény. Az eredmény egyébként lenyűgöző, sok virág megtartja az amúgy nagyon hamar fakuló színeit és pár perc alatt kész.Utánaolvastam, persze hogy létezik ez a fajta préselés, az úgynevezett ’microfleur’, ami mikrohullámú sütőbe való lyukacsos virágprés. Amúgy az én két jénaim is megteszi .
Préseléshez főleg háromrétegű szalvétát ,újságpapírt és itatóst használok.
Egyszer véletlenül hihetetlenül izgalmas technikát fedeztem fel. Külföldön, kompra várva, semmiféle préseléshez alkalmas papírral nem rendelkezve csodaszép apró virágokat találtam a járda szélén.Kényszeredetten a kompjegybe csomagoltam, zsebre vágtam, este otthon betettem a mikrohullámúba. Mivel a blokk hőpapír, rendkívül érdekes lenyomatokat képeztek a növények . Azóta tekercsben veszem a faxpapírt, blokk rollnit és kisérletezek, melyik növénnyel lehet szebb ‘lenyomatot’ csinálni. Ezt  ’faxpapíros mikrohullámú préselésnek’nevezem.
Az első virágkép készítésének célja csupán egy emlék megőrzése volt. Klasszikus történet: az ember kap egy szál virágot, amit azután leprésel egy szép könyvben, esetleg ráragasztja egy lapra és elteszi emlékbe. Velem is így kezdődött a nyolcvanas években. Aztán jöttek a virágképek, a klasszikus csendélet-jellegű kompozíciók. Aztán jöttek az arcok.

Majd hosszú kihagyás után az általam csak figurativ 1-nek nevezett alakok sima fehér vagy krémszínű háttérrel. Aztán annyira magával ragadott ez a világ, hogy vízfestékkel is festettem hátteret, majd különböző színű, textúrájú papírokat kezdtem használni. Rézlappal is próbálkoztam, tárgyakat,főleg virágcserepeket, tálakat rajzoltam dombornyomással , vágtam ki és ragasztottam a képekre. A legkiválóbb és legérettebb színű  rézlap egyszerű kenőcsös tubus, amit gyógyszertárban üresen lehet kapni. Próbálkoztam borosüveget lefedő vékony fémszerű kupakkal, illetve csokipapírral, a miniatűr keretek például rézlappal illetve praliné papírokkal vannak bevonva. Aztán persze megint visszatértem a sima, egyszerű felületekhez.
Aztán a figurativ 2 korszak következett, a figurák mellett épületek, tárgyak és egyebek is megjelentek. Mindenféle háttérrel, színben és korban. Folyamatos kisérletezés, játék a színekkel ,formákkal, az ember soha sem tudhatja, hogy miről mi jut eszébe.
A virágszirmok, bibék,porzók,levelek és minden egyéb apróság, ami egy növényen fellelhető- átalakítás nélkül kerülnek a képekre, gyakorlatilag meg is határozzák,hogy mit is lát bennük az ember. A mozgás nem is rejtetten ott van mindenütt. A színek idővel fakulnak de árnyalatbeli különbségeik akkor is jól érzékelhetők.
A téma kifogyhatatlan. Ahányszor növény közelében vagyok, látom, hogy elegáns hölgyek , kevély urak sétálnak valahol a boldog békeidőkben, táncosok próbálnak, vagy ünneplik őket, gyerekek a parkokban, kisasszonyok az utcákon, mesefigurák, ódon utcák, gyönyörű utcai gázlámpák, hangulatos kávézók és ez a végtelenségig sorolható.
Keretek
A képek között vannak tenyérnyi de négyzetméteresek is, antik keretben vagy csak úgy üveg mögött. Előfordul, hogy van egy  adott keret, és kitalálok hozzá valamit, máskor virággal a kezemben keresem a keretet. Bár macerás munka a keretezés, mégis a pillanat, amikor elkészül, megfordítom, és meglátom készen, az nagyon nagyon jó.Vannak társasjátékokból származó papírkeretek, funkciójuk csupán a játékkártyák tárolása az első használatig, aztán meg lehet tőlük szabadulni. (Saci kolléganőmnek köszönhetek vagy 10 darabot. Alig várom, hogy valami ilyesmit vegyen és kidobás helyett nekem adja.) Mivel imádok miniatűröket csinálni, ezek a keretek igazi kincsek.
Szkennelt képek
A szkenner üveglapjára közvetlenül ráhelyezett növénnyel és bármilyen háttérrel fantasztikus képeket lehet csinálni. Egészen más szögből, más megvilágításban láthatjuk így a préselt vagy friss virágokat. Izgalmas világ, elkészítésük nagyon sok időt nem igényel, viszont rabol, hiszen ha egy kép elkészül, akkor önkéntelenül megmozdítja az ember, átrendezi, a kompozíció csak a kép elkészültéig létezik , aztán mássá alakul. Kevés képet csináltam így, az egyiknél egy régi csipkét tettem szegélynek, mintha ablak lenne. A másik kép műgyantával készült, ott csak a kis csipkezacskó változott, egyszer kalap, egyszer blúz szerepben. És végtelen a lehetőségek sora.
Fényképezés
Néhány éve szenvedélyesen fényképezek, szinte naplószerűen. Utazások alkalmával keresem a virágot is, aztán a fényképet megcsinálom vízfestékből illetve akvarell festékkel és az ottani lepréselt virágokból megcsinálom az eredi képet. Kicsit a scrapbook technikára emlékeztet, nekem  még több, hiszen jártam ott, fényképeztem, ilyen képet készíteni egy otthoni reggelen szinte időutazás, jó érzéssel eltöltő.
Másik kedves fényképpel kapcsolatos technika, amikor lefényképezek egy csokor virágot, mezőt, füvet,bármit, szedek ott egy szálat, szirmot a lefényképezettből és a préselés után a fényképre ráragasztom ugyanazt a virágot.
Ablakok-Függöny
A konyhaablakban a függöny is virág, a két ablaktáblát félig ‘takaró’ virágok a nap minden szakában máshogy néznek ki, hiszen a fény is másképp esik rájuk. Gyönyörűek. Az ötlet onnan jött, hogy a régi virágokat szerettem volna tartósítani,ezért lamináltam őket.(2 műanyag lap közé helyezve hő hatására a  teljesen átlátszó lapok összeolvadnak). A lapokat az ablakon bluetack gyurmával rögzítettem. A virágokat főleg az 1980-as években préseltem de rendszeresen jönnek hozzájuk újabbak, lassan az egész ablaktábla tele lesz. Ha tél van és havas az udvar , akkor azért szépek,ha tavasz, akkor virágzik háttérben a cseresznyefa. Szépek mindenhogyan.

Virág üvegfestékkel

Az üvegfestékkel való alkotózás önmagában is fantasztikus élmény,hiszen bármilyen üvegtárgyat festünk is meg, a fényhatások kivételesek lesznek. Ezek a képek  vízalapú üvegfestékkel, nem matricással készültek. A kontúrt növényekkel helyettesítettem. Aztán már csak ki kellett tölteni a közöket. A technikát érdemes lenne továbbvinni, a kapható alapszínekből pasztell színekkel probálkozni.

Fotomozaik
David Sperling számítógépes fotómozaik programja már évekkel ezelőtt lenyűgözött,ezért megpróbáltam virágból is valami hasonlót csinálni. Először számítógéppel hátteret terveztem 4-5 színnel, de nem éreztem igazinak, így kézi technikával folytattam. Mivel tudtam, hogy melyik virágokat akarom beépíteni, csak a négyzeteket kellett kitalálni. Soronként egyesével egymáshoz passzítva vágtam, ragasztottam, erre kerültek a virágok. Az órákig tartó szöszölés közben legalább kialakult bennem, hogy a harmónia elérésért a látszólagos rendetlenség megtartásáért hogyan kell elforgatni a növényeket, szirmokat és leveleket. Távolról, hunyorogva lehet igazán látni a lényeget.

Tárgyak

Bármilyen tárgyat lehet virággal díszíteni.A lezárás levegőn száradó,keményedő műgyantával, üvegborítással,vagylaminálóval történik.

Díszítettem poháralátéteket,lámpákat,dobozokat,recepteskönyvet,könyvjelzőt,bögréket,fogantyúkat,

fogast,tükröt,fürdőszobai piperés porcelán edényeket,krémes tégelyeket préseltvirágból formált női alakokkal ,figurákkal és még az ebédlőasztalt is átalakítottam.Az asztal története:ovális volt, kihúzható, viszont a bővítésére szolgáló betét más színű, elütő fa. A betétlapra kétoldalú ragasztóval bársonyszalagokat ragasztottam, amikre szintén kétoldalú ragasztóval virágok kerültek, kicsit a biedermeier hangulatot felidézve. Az asztalra üveglap került és többet már nem is csukjuk össze.
Kalapáccsal
A ’kalapáccsal-festés' nagyon érdekes és egyszerű módja a festésnek. Jó nedvszívó,akvarell papírra,rajzlapra helyezett lédús növényekre újságpapírt kell rakni, majd kalapáccsal addig ütni, amig a növények nedve be nem ivódik a papírba.
A régen ,Hévízen kalapácsoltak közül egy képet megőriztem az eredeti formájában. A zöldek még sok év után is virulnak.
...és tustintával
A többit, mivel szép színes összemosódott pacni lett, kijavítottam  tintával. Alig várom, hogy lehessen újra a tavaszi gazokkal ,füvekkel, kacskaringós borsóval, levéllel, szulákkal vagy petúniával, muskátlival tovább játszani,kisérletezni.

Tavaly nyáron elkezdem egy sorozatot készíteni Döbröcén, a kis faluban található őszi mezei virágokkal, gyomokkal és gyógynövényekkel. A lenyomatok menüpontban láthatók a képek.  És nemsokára jönnek a tavasziak,aztán a nyáriak, aztán biztosan lesz olyan őszi, ami tavaly kimaradt. És jönnek más mezők, más virágok ,remélem.
A tusrajzok története
A hibiszkusz januárban, lakásban virágzott. Hatalmas,bordó és gyönyörű volt. Megkaptam. A gyorsan, gyorsan, hogy a lehető leghamarabb készen legyen ’gyermeki türelmetlenség’ lendületével azonnyomban beraktam a mikrohullámú sütőbe, a kelleténél talán 20 másodperccel hosszabb időre és nem is a legalkalmasabb papírok közé. A virágszirmokat nem lehetett rendesen leválasztani a lapokról. Szakadtak, sérültek. Persze képtelen voltam megválni tőlük, mert így is gyönyörűek voltak és azok a virágok voltak. Akkor az erezetéről bevillant a tustinta gondolata. És a nyomatokat követve elkezdtem rajzolni. És csak rajzoltam, mint egy megszállott. Aztán elfogyott a pótolnivaló.Annyira megfogott ez a technika, hogy elkezdtem keresgélni és eljutottam a régóta használt, növénypréselésektől foltos, nyomatos szalvétákig. Azokat pillanatok alatt megrajzoltam. Újabb kör a dobozaimban. Előkerültek a régi kalapáccsal festett-elrontott próbálkozások.

Soha nem gondoltam volna, hogy egy rosszul lepréselt, amúgy lélegzetelállítóan szép piros hibiszkusz megmentése visszavisz a gyerekkor ’festős-rajzolós korába.’

Csempe, mozaik

Konyhába, fürdőszobába beépítve, vagy a kicsi mozaikok hűtőmágnesként pompásan mutatnak a szebbnél szebb csempéken, üveg mozaikokon.

 Ékszerek

Hirtelen elhatározásból szenvedély lett nagyon rövid idő alatt. Vörösréz alapra készített úgynevezett hideg tűzzománc borítású medálok, fülbevalók ,karkötők,kitűzők készülnek mindenféle formában, színben, méretben természetesen préselt virágokból összeállított miniatűr alakokkal, nőkkel, gyerekekkel vagy csak virágokkal. Lezárásuk teljesen átlátszó, kemény műgyantával történik.

Üvegékszerek

RM Szilvi műhelyében ismerkedem a fúziós üvegékszer készítés technikájával, hogy virágos alakjaimnak még szebb alapokat készíthessek. Ez egyébként őrületesen izgalmas világa a színeknek, formáknak és az anyagnak. Kifogyhatatlan variációs lehetőségek az üveggel. Még el sem készül, már tervezem a következő medált, hetek óta próbafestek, keresgélek a dobozokban, mihez mi fog illeni.

Hogy miért is csinálom? Nem tudom, nem is tudom megfogalmazni, csak érzem, hogy kell.
 Hamvas Béla A virágszedés lélektana című írásában megmagyarázza.
(részlet A babérligetkönyvből)
„ Ligetekben jártam, félálomban, ahol fehér labdarózsabokrok álltak, s a tövükben piros pünkösdi rózsák nyíltak. Majd a mezőkön sétáltam: pipacs, margaréta és búzavirág nyílt a széles lapályon. Aztán kristályos patakok mellett lépkedtem, a földet nem is érintve, nárcisz nőtt a tisztásokon. Felettem virágzó meggy- és almafák ágai hajladoztak. A virágzásnak ebben az esztelen pompájában végigszálltam a föld fölött és láttam a sok százezer kicsiny gyermek, állat, bogár, madár, hal és kétéltű születését, mintha a földbe alulról egyszerre, számtalan helyet fúrtak volna és azon keresztül a sötétségből a fényre nyüzsögtek volna elő. Minden hely, minden mód, minden alkalom elég jó volt ahhoz, hogy kibújjanak, szégyentelenül ártatlanul, mohón és életéhesen, ahogy a forrás a föld alól buzog. A sötét létnek ez a mérhetetlen fényvágya, s a földnek ez a leküzdhetetlen lélekvágya olyanná tette a földet, mintha felhabzana, s a homályból az élőlények meg nem számlálható faja, lénye bugyborékolna elő. A virágot a lélek szedi. A virág az egyetlen kép a földön, amiben a lélek önmagára ismer. Gyökerem a sötétben van, s a fény felé növök. S amikor virágot szedek, csokorba vagy koszorúba, gomblyukamra tűzöm vagy a kalapomra, magamat felvirágozom, annyi vagyok, mint a virág. Az illat, a szín segít abban, hogy átéljem e misztérium érthetetlen varázsát. Mert a léleknek van illata, s Hérakleitosz azt mondja: az anyagtalan lelkek a túlvilágon illatukról ismerik meg egymást - hai pszüchai oszmóntai kat' Haidén. Hogy a virág lénye mi, nem tudom, és nem fogom megtudni talán soha. De amikor virágot szedek, tudom, hogy virággá változom és ez olyan, mintha lelkem felszívná testemet, anyagtalan illattá és szépséggé válnék, mint az Anima, s ezt gomblyukamba tűzött, egyetlen szál kicsiny ibolya is idézi. Virágot szedni annyi, mint virágozni; s ez annyi, mint átmenni egy kapun az ismeretlenbe. Amikor a virágot leszakítom, átmegyek a misztikus hídon. Hová? Nem tudom. De tudom, hogy megmagyarázhatatlan gyönyörűségben részesülök s a lét eddig titkos irányába megnyílok.”