Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.04.10

"Az emlékek olybá tűnnek előttem, mintha képek volnának, amelyeket a gazdag úr összevásárol és a falaira akasztva mindig nézheti őket. Az ember élményeiből emlékek lesznek. Mi az élet? Ma nyers valóság és holnap lepréselt emlék. Az életnek több mint a fele már emlék. Csupa préselt virág, préselt falevél lesz az élet. Az élet: emlék. Sok emlékem elveszett, fájdalom. Nevek, arcok, érzések, hangulatok elkallódtak az eszméletemben. Az a hajlandóságunk, hogy feledjünk, hogy a kínos és haszontalan emlékektől megszabaduljunk, ez a hajlandóság magával sodorja olyan emlékeinket is, amelyeket jó lett volna megőrizni. Lyukak maradnak a múltunkban, üres helyek az emlék növénygyűjteményében. Nevelni kéne hozzá magát az embernek ifjúságában, hogy az emlékeit válogatni tudja, el tudjon tenni órát, percet, ápolni azokat, vigyázni rájuk, hogy megmaradjanak. Ha nem emlékszik az ember, az annyi, mintha nem is élt volna; megöregszik, s hüledezhet, s hogy ni hát, hol az élet, üres a zsebem, ellopták mindenemet, és nem mehetek vissza megint összeszedni az életemet."

/Szép Ernő: Emlék (részlet)/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.